1. fejezet

Baekhyun

A hétvége gyorsan eltelt, nagyrészt Park Chanyeolon járt az eszem. Biztos, hogy nehéz dolgom lesz. Hiszen barátnője van. Egy lány. Én meg egész biztos vagyok benne, hogy fiú vagyok. Tehát azon gondolkozom, hogy talán először a barátságát kéne elnyernem. Szerintem az menni fog. És utána majd szépen lassan elérem, hogy meg akarjon fektetni. Vagy nem tudom. Csak szimplán nagyon tetszik... Biztos, hogy nem szerelem első látásra, az egy nagy baromság. Csak amolyan vágy. Ha egy jóképű ember meglát egy hasonlóan helyes egyént, egyből vonzódik hozzá. Oké, ez is hülyeség, csak nálam van így. Ahh, Park Chanyeol...

Hétfőn mikor beléptem a suli kapuján megláttam Kyungsoot és távolról kiabálva megindultam felé.

- Soo! - rávigyorogtam mikor megállt.

- Baekhyun. – biccentett Kyungsoo. Tisztára olyan, mint valami középkori sorozatban. Na majd, ha a legjobb barátom lesz megváltozik.

- Az órarendet még nem tudom, megmutatod és megyünk együtt az órákra? - válaszra nem is hagytam időt. - Igen? Okés, akkor mehetünk. - felkaroltam Kyungsoot és megindultam az épület felé.

Kyungsoo mondta, hogy az első óránk biológia, úgyhogy odamentünk a biosz teremhez. Mikor bementünk megláttam, hogy az istenek meghallgatták az imáimat. Park Chanyeol ott ült a leghátsó sorban. Szóval osztálytársak vagyunk, micsoda meglepetés. A tanár megkért, hogy mutatkozzak be én pedig egy széles mosoly kíséretében kiálltam az osztály elé.

- Szevasztok, Byun Baekhyun vagyok, feltételezem annyi idős, mint ti es remélem, jól kijövünk majd. - újból rájuk villantottam egy ezer-wattos mosolyt majd leültem a helyemre. A szemem sarkából láttam, hogy Chanyeol elmosolyodott. Na, ez egy jó jel.

Chanyeol

Hogy milyen a suli legmenőbb kosarasának lenni? Fárasztó. Megfelelni az elvárásoknak, mellette magán életet élni lehetetlen. A mindennapos edzések, a sok tananyag, amit másnap számon kérnek, minden erőmet elszívja. Ágyamban hátamon feküdtem a kosárlabdát pedig ujjamon pörgettem. Sok gondolat cikázott a fejemben. Darával és a barátaimmal kapcsolatban. Szeretem én egyáltalán azt a lányt? Oké csak azért vagyok vele, mert az érdek és a suli ezt követeli, de ez feljogosít arra, hogy ezt tegyem vele és magammal is? Feljogosít arra, hogy elvegyem magunktól a lehetőséget egy tartós kapcsolatra, amiben szerelem van és nem érdek? Személyes véleményem szerint nem. Tisztában vagyok vele hogy kikezdett csapattársammal, a diák elnökkel, a nyelvtanárral a jobb jegy érdekében, de ezek nem számítottak. Ahogyan Ő sem számít nekem semmit. Jelentéktelenné vált.

A hétvége elkezdődött, de a program már évek óta nem változott. Reggeli edzés, ami a futást és a labda technika fejlesztését jelentette majd jött egy hosszabb szünet mikor a csapattal beültünk a suli melletti hamburgereshez és jól bezabáltunk. Ezt egy fél órás lazítás követte majd egy hosszabb edzés, ahol a csapat összhangjának javításán volt a hangsúly. Jobb esetben este nyolcra haza értem és már csak fürödni volt erőm és az ágyba dőlni. A hosszú évek alatt már hozzá szoktam így mindennapossá vált és fel sem tűnt.

Hétfőn korán keltem fel és a suliba is hamar bent voltam. Táskám finoman helyeztem a földre, hiszen ebbe volt a világ legjobb dolga, a reggeli. Anya ma sem vette szolidra a dolgot a táskámban lévő könyveket összébb nyomorította és a lehető legtöbb kaját pakolta bele mellé két liter vizet. A terembe a diáktársaim elkezdtek beszállingózni. Mindenki üdvözölt majd elfoglalta saját helyét. Csapattársaim szokás szerint becsöngő előtt érkeztek meg pár perccel, amin mindig elnevettem magam.

Tekintetem az ajtóra tapadt, hogy tudjam mikor kell felállni majd, hogy köszöntsük a tanárnőt. Tűsarkúja hangosan csapódott a linóleumhoz és pár percen belül megjelent az ajtóban. Felállt dobogóra és elő hívott egy számomra még ismeretlen diákot. Végig néztem az osztályon, akik szintén értetlenül bámultak előre. Tanárnőnk megkérte, hogy mutatkozzon be nekünk, ami mikor megtette, kifejezetten elnyerte tetszésem. Tisztában van magával, ami jó pont. Nem néz ki rosszul, ami szintén jó pont. A neve is könnyen megjegyezhető... Baekhyun. Olyan pont hozzá passzoló név. Az osztály leült én meg a srácra mosolyogtam, nehogy azt higgye, bunkó vagyok. Az előttem lévő padot foglalta el a középső padsorba. Feneke kerek volt bármelyik itteni lány megirigyelhette volna. Omo. Én most komolyan a seggét elemzem? Nem vagyon normális. Oké hogy vannak a fiúkhoz húzó hajlamaim, de még nem tudtam eldönteni most mi is vagyok.


Baekhyun

Az első órát nagy nehezen végigszenvedtem, igazából csak azért volt rossz, mert eddig még csak egyedül Kyungsoot ismerem (meg Chanyeolt, de erről ő nem tud) és ő is a terem másik végében ült, szóval eléggé unatkoztam. Mikor kicsöngettek, Soo odajött hozzám.

- Akarsz találkozni a barátaimmal? - kérdezte, miközben belerúgott a mögöttem alvó Chanyeolba, aki erre hangosan felnyögött és most már teljesen éberen kisétált a teremből és elindult a kövi órájára. Istenem, túl jól néz ki.

- .....Mi? Ja, igen, persze. - kicsit elkalandoztam, de rámosolyogtam Kyungsoora és elindultunk kifele.

Valamelyik folyosón végre összefutottunk azokkal a bizonyos barátokkal. Az egyik neve Kim Jongdae, de valamiért szereti, ha úgy hívják, hogy Chen. Na mindegy, úgyse fogom Chennek hívni, pont mint ahogy Kyungie-t se hívom D.O-nak. A másik pedig egy kínai srác volt, Luhan. vagy Lu Han. Igazából nem érzem a különbséget. Bemutatkoztam én is és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó arcok, örülök, hogy már az első napon ilyen barátokat találtam.

A nap hátralevő részében nem történt semmi említésre méltó. Együtt ebédeltem a többiekkel és nem egyszer kaptam azon magam, hogy Chanyeolt bámulom. Nem mertem még hozzászólni. Vicces, hogy mennyire nagydumás vagyok alapjáraton, de mégse merem egyelőre megközelíteni. Pedig csak barátkoznom kéne vele. Először. Na, majd holnap megpróbálom. Kyungsooval mentem haza, de ugyebár egy idő után szétváltunk. Mikor bekanyarodtam az utcámba, megtorpantam és körülbelül azon gondolkoztam, hogy elrohanok a világ másik felébe. Jézusom, hova lett a bátorságom? Nah, majd csak visszajön. Láttam, ahogy Park Chanyeol besétál az enyémmel szemben lévő házba.

Chanyeol

Az első óra hamar eltelt, legalább is nem valami sokra emlékszem belőle. Azt hiszem el is aludtam. Lábam valaki megrúgta, ami felriasztott álmomból. Felálltam, és éberebb állapotban ballagtam át a következő terembe. 

- Hé, haver jól vagy? Úgy nézel ki mint a mosott szar. - Yifan játékosan a vállamba ütött. 

- Ühm.. igen fogjuk rá, és kösz a bókot.. azt hiszem. - fejem a padra ejtettem ami hatalmasat koppant. Az enyhe fájdalommal nem törődtem, hiszen ez semmi ahhoz képest amiket edzésen esek. 

A nap viszonylag hamar eltelt. Az órákat félig zombiként ültem végig, de a tanárok nem szóltak rám. Ezzel szemben a tesi órán olyan mennyiségű energia szakadt fel belőlem, ami csak edzéseken szokott. 

- Hé Yeol! - Sehun megbökte vállamat majd leült velem szembe a földön. 

- Mond. 

- Te is észrevetted? 

- Mi? - utálom, amikor így beszél és mostanság elég sokszor csinálja ezt. - Mit kellett volna észrevennem? 

- Az új srác.. folyton téged bámult. Irodalmon azt hittem kiesik a padból úgy elbambult. 

- Nekem nem tűnt fel. - tekintetem körbe járta a tornatermet. Az új fiú fent ült a nézőknek kiépített benti lelátón, Kyungsoo és két másik srác társaságában. Megvontam a vállam és tovább beszélgettem a kis pöszével. Időközben a többi csapattársam is megérkezett és együtt csevegtünk, hülyültünk tovább. Az órának vége lett, osztálytársaim gyorsan kapták össze magukat majd húztak haza minél hamarabb.

Ilyen téren sose voltam valami gyors és ez most is beigazolódott. Hazafelé tartottam. Fejemen fejhallgató volt, hátamon a táskám és az edző cuccom. Szerencsésnek mondhattam magam. A házunk nem volt messze a sulitól. Ha az én tempómat vesszük alapul, akkor negyed órába tellett haza érni. 

Lábam megkönnyebbült sóhaj kíséretében lépte át a küszöböt. Cipőm pillanatok alatt vettem le és szaladtam fel az emeletre. Büdös, izzadt ruháim a fürdőbe vittem és a szennyes kosárba tettem. 

Sokan azt hiszik mert én vagyok a nagymenő kosaras, itthon kis királyként viselkedek, ez pedig hatalmas tévhit. Mindent megteszek annak érdekében, hogy anyukám dolgát megkönnyítsem. Van, mikor mosogatok, takarítok vagy a kertet intézem. Szobám ablaka elé sétáltam, ami közvetlen a másik házra nézett. Pólóm levettem magamról az ablakot pedig kinyitottam. Az idő kellemes volt, se nem hideg se nem meleg. Olyan pont jó. Félmeztelen testem élvezte a beáramló szellő hűsítését. Uram isten. Mióta vagyok ilyen költői? Felnevettem magamon és ablakom párkányára ültem.

Baekhyun

Mikor hazaértem a bátyám nem volt otthon. A szüleim meg már egy ideje nem..... Kiszedtem valami ehetőt a hűtőből és felmentem a szobámba. Hülyén volt megcsinálva a házunk, mert az egyik ablakom az utcára nézett. Ha nem húznám be a függönyöm folyton, akkor bárki beláthatna. Na mindegy, kajálás után ledőltem a ágyamra és az ablakon keresztül elkezdtem bámulni Chanyeol házát. Hogy a viharba lehet, hogy itt lakik? Pont itt? Lehet a sors akarta így. Vajon fogunk véletlenül együtt suliba sétálni?

Megcsináltam a leckém, (már amennyire tudtam) kivéve a matekot, mert az sehogy se megy. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és beugrottam az ágyamba.

Másnap reggel csináltam magamnak egy elég ratyi szendvicset (köztudott, hogy egy szendvicset se tudok megcsinálni, nemhogy főzni mondjuk ebédet) és elindultam a suliba. Ahogy elindultam láttam, hogy Chanyeol is most indult. Úgy döntöttem nem köszönök meg ilyenek, mert ki tudja, lehet azt se tudja ki vagyok. Sőt, valószínű. Ha meg esetleg köszön, akkor boldogan halok meg. Haha.

Chanyeol

Esti teendőim hamar letudtam. Táskám bepakoltam leckéim elkészítettem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanulás könnyen ment. A házban síri csend volt. Nővérem az egyetemen volt, anyám dolgozott. A hosszú évek alatt sikerült hozzá szoknom hogy sokszor vagyok egyedül, de már nem bántam. Volt időm új cseleket kitalálni, gitározgatni, kockulni úgy, hogy nem szól valaki hogy: "Fejezd már be ez csak árt az agyadnak!". 

Testem a meleg ágyba süppedt, teljesen kinyúltam. Agyam kiürült és csak a plafonom bámultam, amiben sikeresen elaludtam. 

Reggel frissen keltem ki a meleg ágyamból. Végtagjaim kinyújtóztattam, függönyöm elhúztam majd felöltöztem. A fogmosást reggeli készítést és egyéb ügyes-bajos dolgaim hamar letudtam. Az órára tekintettem, ami negyed nyolcat mutatott. Táskám hátamra kaptam és elindultam, 

Az ajtón kiérve meglepő tény fogadott. Új osztálytársunk, ha jól emlékszem valami Baekbyung, nem is... Baekhyun... igen ez a neve, lépett ki a velünk szemközti házból. A kapun kiérve az a gondolat fogalmazódott meg bennem, köszönök neki, de valami vissza tartott. Ahelyett, hogy hozzá szóltam volna elé vágtam és békésen tartottam a suli felé. Az idő borús volt, napot csak néha lehetett látni. Ajkaim közül kiszalad egy sóhaj és magam mellé pillantottam. Kezem szívemhez kaptam a hirtelen ért ijedségtől. Alapjáraton nem vagyok ijedős, de mikor gyanútlanul magad mellé nézel, és egy kis alacsony srác tekint vissza rád te is megijednél. 

- Úristen! - mosolyogtam mindezek ellenére. - Szia.. megijesztettél.