2.fejezet

Baekhyun

- Hoppá, bocsi, nem akartalak megijeszteni. - nevettem el magam. - Gondoltam idejövök, ha már úgyis egy irányba megyünk. Baekhyun vagyok. Új. Nem tudom emlékszel-e. - mondtam vigyorogva.

Elhatároztam, hogy idejövök és elkezdek vele beszélgetni, és úgy tűnik ezt meg is valósítottam. Bár őszintén szólva, halványlila gőzöm sincs arról, hogy hogy történt. 

Kicsit gyorsabban kellett szednem a lábaimat, mert Chanyeolnak túl hosszúak voltak és túl nagyokat lépett velük.

- Legyünk barátok. - néztem rá legszebb mosolyommal, reménykedve, hogy hajlandó a barátom lenni. Akkor már ő lesz a negyedik.



Chanyeol

- Semmi baj, igen emlékszek. - elmosolyodtam. Lenéztem a kis apró teremtésre. Arca így még szebb volt. Szemei mosolyogtak, de tekintetem hamar lekaptam róla. Ismételten úti célom irányába mentem, de már nem egyedül. Baekhyun szorosan jött mellettem néha talán még futott is. De miért kellett futnia? Oh, ja, leesett. Legszívesebben fejbe csaptam volna magamat. Én a hatalmas lábaimmal közel háromszor akkorákat lépek, mint Ő.

- Legyünk barátok? Baekhyun, nem is ismersz, most találkoztunk először. Mi van, ha azt mondom legyünk, aztán mikor meghívsz magadhoz én megerőszakollak? Ebbe nem gondolsz bele? Bár mondjuk nem tenném, mert tartós kapcsolatom van. De van egy ötletem. Gyere velem reggelente suliba, és ha megismerjük egymást és megkedvelsz, meg én is téged akkor elválik mi lesz. Tudod, ezzel nem akarlak megbántani vagy valami de nem szeretek így barátkozni. Csak nézz a csapat társaimra. Őket már régóta ismerem, és azóta csak kevés barátom lett, talán egy-kettő. - biztatóan megszorítottam vállát és tovább mentünk együtt. Lépteim kisebbek lettek, és így kicsit úgy éreztem magam, mintha egy lelassított filmben lettem volna, de nem bántam. Ha megakar ismerni nem futhat utánam, mert akkor meg beszélni nem fog tudni.



Baekhyun

Kicsit lelombozott, amit mondott, de egyet értettem vele. Igaz, nekem eddig így ment a barátkozás, de most ezt is kipróbálhatjuk. Meg én már most is kedvelem. Egyébként meg az nem megerőszakolás, ha a megerőszakolt éppenséggel élvezi a dolgot. Persze ezt Chanyeol szintén nem tudja.

- Szóval megismerjük egymást.... okés, rendben, megbeszéltük! - rávigyorogtam Chanyeolra majd beszélgetést kezdeményeztem.

Egészen a suliig beszélgettünk, nevetgéltünk. Én ennyi idő után is el tudom dönteni, hogy szeretem Chanyeol társaságát, pont ahogy Soo-ét, vagy Dae és Lu társaságát. Csak Chanyeolnak kell idő a barátkozáshoz. Pff... Magamban jól elszórakoztam.

Elköszöntünk egymástól mikor mindketten megláttuk a saját barátainkat. Odamentem Sooékhoz és mindhármukat megöleltem köszönés képen.

- Halihó, mi újság? - vigyorogtam rájuk.

- Te hogy a francba vagy ennyire élénk ilyenkor Baekhyun? - dörzsölte a szemét álmosan Jongdae. Úgy egy óra múlva itt fog pattogni, nem értem mit csodálkozik azon, hogy én már most fent vagyok teljesen.

- Mindig ilyen vagyok. Legalábbis mikor beérek a suliba. Előtte és utána viszont nem igazán... Hmm, milyen fura... - töprengtem összeráncolt szemöldökkel. - Na mindegy, menjünk órára! - kiáltottam és magam után húzva őket elindultam a rajzterem felé, ugyanis rajz az aznapi első óránk.



Chanyeol

Baekhyunnal végig beszélgettük az utat. Mellette még hülyéskedtünk is, ami mit ne mondjak nagyon jó volt. Kicsit úgy éreztem magam, mint a csapattársaimmal. A suli kapu már láthatárunkon volt. Kicsit elszontyolodtam, mert szívesen beszéltem volna még vele. Kellemes a társasága, tetszik, hogy kicsit elvan szállva magától, plusz a feneke tényleg jó, jobb mint Dara-nak… Beértünk a suli területére, elköszöntünk egymástól és mind ketten mentünk barátainkhoz.

- Hello! - felültem a kő asztalra és figyelmem rájuk irányult. 

- Te most komolyan vele jöttél? - bökött fejével Baekhyun irányába Kris.

- Ja egész aranyos, majdnem olyan mint mi. Csak talán egy kicsit egoistább.

- Kainál van egocentrikusabb ember? Akkor már baj van. - nevetett Kris. 

- Hahaha, nagyon viccesek vagytok. - forgatta szemeit Kai és a kezében lévő kosárlabdát pörgette.

- Arra gondoltam, hogy elhívom Baeket egy edzésre.. mit szóltok hozzá? – vetettem fel az ötletem.

- Kit hívsz el és hova? - párom nyakam köré fonta kezeit és puszit hintett tarkómra. A libabőr végig futott testemen. Kezem kezére simítottam és erőltetetten elmosolyodtam.

- Téged, és fagyizni.

- Tényleg és mikor? - elengedett és mellém ült.

- Ha lesz időm.

- Ma?

- Ma Chanyeol sehova sem megy. Edzés van. Egész héten, de neked is nem? Készültök a lányokkal a versenyre. - Sehun életmentő hangjára fellélegeztem. 

A jelző csengő megszólalt, a kint lévő diákok elkezdtek bevonulni. Végtagjaim kinyújtottam és mi is bementünk. A terembe már bent voltak a kis "menők". Azért kicsik, mert utánunk következnek a rangsorban és ráadásul alacsonyabbak is nálunk. Név szerint Luhan, Kyungsoo, Chen, és az új diák, aki csatlakozott hozzájuk, Baekhyun.

A nap megkezdődött. Az első öt óra hamar lement és az ebédszünet jött. Mikor kicsöngettek Baekhyunhoz mentem és félre hívtam.

- Szia, Öhm azt akartam kérdezni, hogy nincs kedved megnézni egy edzésünket? Hozhatod Kyungsooékat is, ha akarod. - vigyorodtam. - Csak ne vonjátok el a figyelmünket, de ha van kedved, gyere.. gyertek.



Baekhyun

Pár órát végig aludtam, de azért van amelyiken figyeltem is! Nagy ásítozás közepette mentem a többiekkel az ebédlőbe. Mielőtt beértünk volna. Chanyeol hirtelen félrehívott. Omo. Mondtam Kyungie-éknak hogy menjenek előre, majd csatlakozom.

- Omo, persze hogy van! Imádom a kosarat! Mondjuk főleg csak nézni, mert túl alacsony vagyok játszani. - nevetgéltem. Chanyeol rám mosolygott és bementünk az ebédlőbe. Külön váltunk, mert a barátaink persze hogy a terem két végében ülnek. Ahogy leültem az asztalhoz, máris bedobtam a kérdést.

- Hé, jöttök megnézni a kosáredzést suli után?

- Mit kapunk érte, ha megyünk? - kérdezte Jongdae.

- A bazi nagy megtiszteltetés, hogy a társaságomba lehetsz. - mondtam neki.

- Oh, hát akkor, asszem nem megyek. - tért vissza szendvicse rágcsálásához Jongdae.

- Hééé! - háborodtam fel. - Lulu? Kyungie? - kérdeztem reménykedve. Luhan mondta, hogy neki más dolga van szóval Kyungsoo az utolsó reményem.

- Chanyeol miatt akarsz menni? - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Umm, ő hívott, de nem csak... izé... miatta.... én szeretem a kosarat! Nagyon is! - próbáltam meggyőzni, hogy nem csak Chanyeol miatt mennék. Persze elbuktam. Nem jó a meggyőzőkém.

- Aha, aha, persze. - nevette el magát Kyungsoo. - Végülis ráérek, és csak hogy lásd, milyen rendes vagyok, elmegyek veled.

- YAAAY! - ugrottam Kyungsoo nyakába. - Köszi Soo!

- Jól van, nyugi! - dobott le magáról.

Be is csöngettek a következő órára szóval gyorsan rohantunk a terembe. Már csak pár órát kell végig szenvednem....


Chanyeol

A maradék óra hamar eltelt. Dara a szünetekben felkeresett, de csak a sok hülyeségét mondta. Aranyos meg minden, de mikor le akartam feküdni vele és már ott tartottunk volna lelankadt a "kis" Yeol. Ezt neki nem mondtam el, mikor pedig kérdezte mi történt, megmondtam neki, hogy most nincs hozzá kedvem. Azóta nem próbáltuk meg, én nem akartam.

Kicsöngő után csapatommal a tornaterembe siettünk. Ruháink leváltottuk, a palánkot feljebb húztuk, a kosárlabdákat kihoztuk. Az edzés megkezdődött a világ megszűnt körülöttem, folyt rólam a víz. Rápillantottam az órára és konstatáltam magamban hogy már fél órája csak játszunk. Izzadt felsőmet levetettem, és a padhoz siettem. A vizes palackomat kezembe vettem, ittam belőle, majd fejemre is öntöttem. A néző téren végig siklott tekintetem és megpillantottam Baekhyunt. Intettem neki mire Ő is visszaintett. A padokat átszeltem hatalmas lábaimmal és megálltam előtte.

- Sziasztok, hogy tetszik eddig az edzés? - vigyorogtam.



Baekhyun

Túléltem mindent, és már a kosáredzést néztük Soo-val. Tátott szájjal bámultam, ahogy a csapatok átszelik a pályát, zsákolnak, hárompontosokat dobnak (amik a kedvenceim, imádom nézni, ahogy messziről csont nélkülit dobnak). Chanyeol eszméletlen jól kosarazik. A zsákolás nem a kedvencem, de Chanyeol képes úgy csinálni, hogy ámulattal nézzem. Mindenféle trükk előtte, és bamm, felugrik és simán eléri a palánkot és zsákol. Komolyan elképesztő. Kyungsoot annyira nem érdekelte a dolog, de azért őt is sikerült minimálisan lenyűgözniük.

Ott valami kattant bennem mikor Chanyeol lekapta a pólóját. Jesszus mariskám, azok az izmok... Még jó, hogy volt bennem annyi tartás, hogy nem kezdtem el nyáladzani. Az elég érdekes lett volna. Na meg a következményei.... Valószínű, hogy egy beszólás Kyungsootól és egy furcsa tekintet Chanyeoltól. Na de nem történt meg és ez a lényeg. Chanyeol odajött hozzánk. Egész félmeztelen pompájában. Jézus.

- Aha, nagyon királyak vagytok. Mikor lesz meccs? - vigyorogtam, leplezve gondolataimat. - Szívesen megnézném.

Kyungsoo csak bólintott, de őszintén nem tudom, hogy komolyan gondolta-e hogy érdekli.


Chanyeol

- Örülök, hogy tetszik. Ha jól emlékszem, holnap után játszunk a szomszéd suli ellen. Van kedvetek eljönni? - vigyorogtam. Fenekem a paddal találkoztattam, hátam pedig kinyújtóztattam. A jóleső érzésnek hangot is adtam, ami inkább volt egy macska nyávogása, mint egy emberi hang. Míg ott voltam kellemesen elbeszélgettünk. A szünetből már csak négy perc volt vissza, ami alatt kb. visszavonszolom magam.

- Hé, Baek, ha ennyire szeretsz kosarazni, akkor ha van kedved maradhatsz edzés után és kosarazok veled. KyungSoo rajtad látom, hogy nem igazán szereted a kosarat így nem erőltetem. - nevettem fel kínosan.

- Yoda! - Sehun elkiáltotta magát, mire visszaszaladtam.

- Mondtam, hogy ne hívj így… - pufogtam.

- De ha mást mondok, nem jössz vissza. - nevetett. Az edzés folytatódott és most még jobb volt, mint az első fél órában.



Baekhyun

- Tény, hogy a kosarat szeretem és kosarazni is szeretek, de játszani nem tudok. - nevettem. - Szóval számítok rá, hogy megtanítasz. - Rákacsintottam Chanyeolra aki mosolyogva visszaszaladt edzeni.

Mikor végeztek az edzéssel, Chanyeolék bementek az öltözőkbe, én pedig elkísértem a kapuig Kyungsoot.

- Köszi Soo, hogy itt voltál velem, egyedül nem mertem volna eljönni.... Najó, de, de így azért jobb volt. - vigyorogtam.

- Hah, nincs mit... Annyira nem volt rossz, láttam valaki elég érdekeset. - mosolygott rejtélyesen Kyungsoo. Igaz, tanúja voltam, ahogy az egyik csapattagot bámulja.

- Na, akkor hajrá, én rohanok vissza az én jövőbeli szőke hercegemhez, azaz ez esetben fekete, de mindegy, holnap talizunk! - mondtam majd gyorsan megöleltem és visszasiettem a tornaterembe. Nem volt ott senki még, de reméltem Chanyeol nem felejtette el mit ajánlott.

Találtam egy kosárlabdát a terem közepén és kezembe fogtam. Tényleg nagyon szeretem a kosarat. Csak béna vagyok. Ha nem meccs van és csak rá kell dobni, akkor mindig bemegy. De máskor nem. Behelyezkedtem és eldobtam. Bement. Ezzel szórakoztam míg Chanyeolt vártam. Mindegyik bement.



Chanyeol

Amint vége lett az öltözőbe vonultuk. A lehető leggyorsabb tempómban letusoltam felvettem a tornaruhám (mert ugye most az edzős volt rajtam) és visszamentem a terembe. Az ajtóban már a kosárlabda pattogása hallatszott, amit annyira szerettem. Az utamban álló kékséget kinyitottam és Baekhyun mögé osontam. Labdát a kezében tartotta és dobásra készült. Kezem kezéhez vezettem hasam hátához simítottam és kiegyenesítettem.

- Így ni, most dobj, könnyebben bele találsz, ha a hátad egyenes és a kézfejed hátrébb van...



Baekhyun

Hirtelen egy nagyobb test nyomódott a hátamnak. Szívverésem azonnal az egekbe szökött. Jézusom, ez Chanyeol. El is pirultam, de reméltem egyiket se veszi észre. Beállította a kezeim és eldobtam a labdát. Csont néküli. Egy darabig nem mozdultunk, aztán megszólaltam.

- Hihi, köszi, most már jobban fogok dobni, de eddig is mindig bement. - Lassan elléptem tőle, pedig higgyétek el nem akartam, es felvettem a labdát majd szembe fordultam Chanyeollal.

- Játszunk egy-egy ellen? - kérdeztem féloldalasan mosolyogva, miközben két kezemben forgattam a labdát.


Chanyeol

BaekHyun csont nélkül bedobta a labdát és érte ment. Formás fenekét, szépen ívelt combjait kirívóan mozgatta. Kedvem lett volna letapizni. Uram isten, mik nem jutnak az eszembe. Barátnőm van. Nem csalhatom meg. Bár, nekem a tapizás nem számít megcsalásnak.

- Rendben és mit kapok, ha nyerek? - vontam fel szemöldököm. Közelebb mentem hozzá az ujjai közt pörgetett labdát pedig elvettem. - Tudod Baek valami jár cserébe ahogy neked is. Ha te nyersz tőlem bármit kérhetsz de mi van, ha én nyerek?


Baekhyun

- Hát mit tudom én. - vigyorogtam, miközben beálltunk egymással szemben kezdő pozícióba. - De úgy se számít, mivel én nyerek, szóval inkább azon gondolkozom, hogy mit kérjek majd tőled. Hmm.... nehéz döntés... - töprengtem vigyorogva.

Kezdés előtt elvettem tőle a labdát mert először én támadtam. Megpróbáltam elmenni mellette, de nagyon jól védekezett. Már mindenhogy próbáltam kicselezni, de nagyon nem ment. Úgy döntöttem kihasználom a magasságom, vagy éppen alacsonyságom és átbújtam Chanyeol karja alatt villámgyorsan és még mielőtt kapcsolhatott volna szaladtam és dobtam egy kosarat. Mondjuk csak két pontot ért, de nem baj, legalább enyém az első pont. A labdáért mentem és visszaálltam Chanyeollal szemben.

- Látod? Én fogok nyerni. - nevettem. Ezúttal Chanyeol állt be a támadó szerepébe.

1. fejezet

Baekhyun

A hétvége gyorsan eltelt, nagyrészt Park Chanyeolon járt az eszem. Biztos, hogy nehéz dolgom lesz. Hiszen barátnője van. Egy lány. Én meg egész biztos vagyok benne, hogy fiú vagyok. Tehát azon gondolkozom, hogy talán először a barátságát kéne elnyernem. Szerintem az menni fog. És utána majd szépen lassan elérem, hogy meg akarjon fektetni. Vagy nem tudom. Csak szimplán nagyon tetszik... Biztos, hogy nem szerelem első látásra, az egy nagy baromság. Csak amolyan vágy. Ha egy jóképű ember meglát egy hasonlóan helyes egyént, egyből vonzódik hozzá. Oké, ez is hülyeség, csak nálam van így. Ahh, Park Chanyeol...

Hétfőn mikor beléptem a suli kapuján megláttam Kyungsoot és távolról kiabálva megindultam felé.

- Soo! - rávigyorogtam mikor megállt.

- Baekhyun. – biccentett Kyungsoo. Tisztára olyan, mint valami középkori sorozatban. Na majd, ha a legjobb barátom lesz megváltozik.

- Az órarendet még nem tudom, megmutatod és megyünk együtt az órákra? - válaszra nem is hagytam időt. - Igen? Okés, akkor mehetünk. - felkaroltam Kyungsoot és megindultam az épület felé.

Kyungsoo mondta, hogy az első óránk biológia, úgyhogy odamentünk a biosz teremhez. Mikor bementünk megláttam, hogy az istenek meghallgatták az imáimat. Park Chanyeol ott ült a leghátsó sorban. Szóval osztálytársak vagyunk, micsoda meglepetés. A tanár megkért, hogy mutatkozzak be én pedig egy széles mosoly kíséretében kiálltam az osztály elé.

- Szevasztok, Byun Baekhyun vagyok, feltételezem annyi idős, mint ti es remélem, jól kijövünk majd. - újból rájuk villantottam egy ezer-wattos mosolyt majd leültem a helyemre. A szemem sarkából láttam, hogy Chanyeol elmosolyodott. Na, ez egy jó jel.

Chanyeol

Hogy milyen a suli legmenőbb kosarasának lenni? Fárasztó. Megfelelni az elvárásoknak, mellette magán életet élni lehetetlen. A mindennapos edzések, a sok tananyag, amit másnap számon kérnek, minden erőmet elszívja. Ágyamban hátamon feküdtem a kosárlabdát pedig ujjamon pörgettem. Sok gondolat cikázott a fejemben. Darával és a barátaimmal kapcsolatban. Szeretem én egyáltalán azt a lányt? Oké csak azért vagyok vele, mert az érdek és a suli ezt követeli, de ez feljogosít arra, hogy ezt tegyem vele és magammal is? Feljogosít arra, hogy elvegyem magunktól a lehetőséget egy tartós kapcsolatra, amiben szerelem van és nem érdek? Személyes véleményem szerint nem. Tisztában vagyok vele hogy kikezdett csapattársammal, a diák elnökkel, a nyelvtanárral a jobb jegy érdekében, de ezek nem számítottak. Ahogyan Ő sem számít nekem semmit. Jelentéktelenné vált.

A hétvége elkezdődött, de a program már évek óta nem változott. Reggeli edzés, ami a futást és a labda technika fejlesztését jelentette majd jött egy hosszabb szünet mikor a csapattal beültünk a suli melletti hamburgereshez és jól bezabáltunk. Ezt egy fél órás lazítás követte majd egy hosszabb edzés, ahol a csapat összhangjának javításán volt a hangsúly. Jobb esetben este nyolcra haza értem és már csak fürödni volt erőm és az ágyba dőlni. A hosszú évek alatt már hozzá szoktam így mindennapossá vált és fel sem tűnt.

Hétfőn korán keltem fel és a suliba is hamar bent voltam. Táskám finoman helyeztem a földre, hiszen ebbe volt a világ legjobb dolga, a reggeli. Anya ma sem vette szolidra a dolgot a táskámban lévő könyveket összébb nyomorította és a lehető legtöbb kaját pakolta bele mellé két liter vizet. A terembe a diáktársaim elkezdtek beszállingózni. Mindenki üdvözölt majd elfoglalta saját helyét. Csapattársaim szokás szerint becsöngő előtt érkeztek meg pár perccel, amin mindig elnevettem magam.

Tekintetem az ajtóra tapadt, hogy tudjam mikor kell felállni majd, hogy köszöntsük a tanárnőt. Tűsarkúja hangosan csapódott a linóleumhoz és pár percen belül megjelent az ajtóban. Felállt dobogóra és elő hívott egy számomra még ismeretlen diákot. Végig néztem az osztályon, akik szintén értetlenül bámultak előre. Tanárnőnk megkérte, hogy mutatkozzon be nekünk, ami mikor megtette, kifejezetten elnyerte tetszésem. Tisztában van magával, ami jó pont. Nem néz ki rosszul, ami szintén jó pont. A neve is könnyen megjegyezhető... Baekhyun. Olyan pont hozzá passzoló név. Az osztály leült én meg a srácra mosolyogtam, nehogy azt higgye, bunkó vagyok. Az előttem lévő padot foglalta el a középső padsorba. Feneke kerek volt bármelyik itteni lány megirigyelhette volna. Omo. Én most komolyan a seggét elemzem? Nem vagyon normális. Oké hogy vannak a fiúkhoz húzó hajlamaim, de még nem tudtam eldönteni most mi is vagyok.


Baekhyun

Az első órát nagy nehezen végigszenvedtem, igazából csak azért volt rossz, mert eddig még csak egyedül Kyungsoot ismerem (meg Chanyeolt, de erről ő nem tud) és ő is a terem másik végében ült, szóval eléggé unatkoztam. Mikor kicsöngettek, Soo odajött hozzám.

- Akarsz találkozni a barátaimmal? - kérdezte, miközben belerúgott a mögöttem alvó Chanyeolba, aki erre hangosan felnyögött és most már teljesen éberen kisétált a teremből és elindult a kövi órájára. Istenem, túl jól néz ki.

- .....Mi? Ja, igen, persze. - kicsit elkalandoztam, de rámosolyogtam Kyungsoora és elindultunk kifele.

Valamelyik folyosón végre összefutottunk azokkal a bizonyos barátokkal. Az egyik neve Kim Jongdae, de valamiért szereti, ha úgy hívják, hogy Chen. Na mindegy, úgyse fogom Chennek hívni, pont mint ahogy Kyungie-t se hívom D.O-nak. A másik pedig egy kínai srác volt, Luhan. vagy Lu Han. Igazából nem érzem a különbséget. Bemutatkoztam én is és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon jó arcok, örülök, hogy már az első napon ilyen barátokat találtam.

A nap hátralevő részében nem történt semmi említésre méltó. Együtt ebédeltem a többiekkel és nem egyszer kaptam azon magam, hogy Chanyeolt bámulom. Nem mertem még hozzászólni. Vicces, hogy mennyire nagydumás vagyok alapjáraton, de mégse merem egyelőre megközelíteni. Pedig csak barátkoznom kéne vele. Először. Na, majd holnap megpróbálom. Kyungsooval mentem haza, de ugyebár egy idő után szétváltunk. Mikor bekanyarodtam az utcámba, megtorpantam és körülbelül azon gondolkoztam, hogy elrohanok a világ másik felébe. Jézusom, hova lett a bátorságom? Nah, majd csak visszajön. Láttam, ahogy Park Chanyeol besétál az enyémmel szemben lévő házba.

Chanyeol

Az első óra hamar eltelt, legalább is nem valami sokra emlékszem belőle. Azt hiszem el is aludtam. Lábam valaki megrúgta, ami felriasztott álmomból. Felálltam, és éberebb állapotban ballagtam át a következő terembe. 

- Hé, haver jól vagy? Úgy nézel ki mint a mosott szar. - Yifan játékosan a vállamba ütött. 

- Ühm.. igen fogjuk rá, és kösz a bókot.. azt hiszem. - fejem a padra ejtettem ami hatalmasat koppant. Az enyhe fájdalommal nem törődtem, hiszen ez semmi ahhoz képest amiket edzésen esek. 

A nap viszonylag hamar eltelt. Az órákat félig zombiként ültem végig, de a tanárok nem szóltak rám. Ezzel szemben a tesi órán olyan mennyiségű energia szakadt fel belőlem, ami csak edzéseken szokott. 

- Hé Yeol! - Sehun megbökte vállamat majd leült velem szembe a földön. 

- Mond. 

- Te is észrevetted? 

- Mi? - utálom, amikor így beszél és mostanság elég sokszor csinálja ezt. - Mit kellett volna észrevennem? 

- Az új srác.. folyton téged bámult. Irodalmon azt hittem kiesik a padból úgy elbambult. 

- Nekem nem tűnt fel. - tekintetem körbe járta a tornatermet. Az új fiú fent ült a nézőknek kiépített benti lelátón, Kyungsoo és két másik srác társaságában. Megvontam a vállam és tovább beszélgettem a kis pöszével. Időközben a többi csapattársam is megérkezett és együtt csevegtünk, hülyültünk tovább. Az órának vége lett, osztálytársaim gyorsan kapták össze magukat majd húztak haza minél hamarabb.

Ilyen téren sose voltam valami gyors és ez most is beigazolódott. Hazafelé tartottam. Fejemen fejhallgató volt, hátamon a táskám és az edző cuccom. Szerencsésnek mondhattam magam. A házunk nem volt messze a sulitól. Ha az én tempómat vesszük alapul, akkor negyed órába tellett haza érni. 

Lábam megkönnyebbült sóhaj kíséretében lépte át a küszöböt. Cipőm pillanatok alatt vettem le és szaladtam fel az emeletre. Büdös, izzadt ruháim a fürdőbe vittem és a szennyes kosárba tettem. 

Sokan azt hiszik mert én vagyok a nagymenő kosaras, itthon kis királyként viselkedek, ez pedig hatalmas tévhit. Mindent megteszek annak érdekében, hogy anyukám dolgát megkönnyítsem. Van, mikor mosogatok, takarítok vagy a kertet intézem. Szobám ablaka elé sétáltam, ami közvetlen a másik házra nézett. Pólóm levettem magamról az ablakot pedig kinyitottam. Az idő kellemes volt, se nem hideg se nem meleg. Olyan pont jó. Félmeztelen testem élvezte a beáramló szellő hűsítését. Uram isten. Mióta vagyok ilyen költői? Felnevettem magamon és ablakom párkányára ültem.

Baekhyun

Mikor hazaértem a bátyám nem volt otthon. A szüleim meg már egy ideje nem..... Kiszedtem valami ehetőt a hűtőből és felmentem a szobámba. Hülyén volt megcsinálva a házunk, mert az egyik ablakom az utcára nézett. Ha nem húznám be a függönyöm folyton, akkor bárki beláthatna. Na mindegy, kajálás után ledőltem a ágyamra és az ablakon keresztül elkezdtem bámulni Chanyeol házát. Hogy a viharba lehet, hogy itt lakik? Pont itt? Lehet a sors akarta így. Vajon fogunk véletlenül együtt suliba sétálni?

Megcsináltam a leckém, (már amennyire tudtam) kivéve a matekot, mert az sehogy se megy. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam és beugrottam az ágyamba.

Másnap reggel csináltam magamnak egy elég ratyi szendvicset (köztudott, hogy egy szendvicset se tudok megcsinálni, nemhogy főzni mondjuk ebédet) és elindultam a suliba. Ahogy elindultam láttam, hogy Chanyeol is most indult. Úgy döntöttem nem köszönök meg ilyenek, mert ki tudja, lehet azt se tudja ki vagyok. Sőt, valószínű. Ha meg esetleg köszön, akkor boldogan halok meg. Haha.

Chanyeol

Esti teendőim hamar letudtam. Táskám bepakoltam leckéim elkészítettem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanulás könnyen ment. A házban síri csend volt. Nővérem az egyetemen volt, anyám dolgozott. A hosszú évek alatt sikerült hozzá szoknom hogy sokszor vagyok egyedül, de már nem bántam. Volt időm új cseleket kitalálni, gitározgatni, kockulni úgy, hogy nem szól valaki hogy: "Fejezd már be ez csak árt az agyadnak!". 

Testem a meleg ágyba süppedt, teljesen kinyúltam. Agyam kiürült és csak a plafonom bámultam, amiben sikeresen elaludtam. 

Reggel frissen keltem ki a meleg ágyamból. Végtagjaim kinyújtóztattam, függönyöm elhúztam majd felöltöztem. A fogmosást reggeli készítést és egyéb ügyes-bajos dolgaim hamar letudtam. Az órára tekintettem, ami negyed nyolcat mutatott. Táskám hátamra kaptam és elindultam, 

Az ajtón kiérve meglepő tény fogadott. Új osztálytársunk, ha jól emlékszem valami Baekbyung, nem is... Baekhyun... igen ez a neve, lépett ki a velünk szemközti házból. A kapun kiérve az a gondolat fogalmazódott meg bennem, köszönök neki, de valami vissza tartott. Ahelyett, hogy hozzá szóltam volna elé vágtam és békésen tartottam a suli felé. Az idő borús volt, napot csak néha lehetett látni. Ajkaim közül kiszalad egy sóhaj és magam mellé pillantottam. Kezem szívemhez kaptam a hirtelen ért ijedségtől. Alapjáraton nem vagyok ijedős, de mikor gyanútlanul magad mellé nézel, és egy kis alacsony srác tekint vissza rád te is megijednél. 

- Úristen! - mosolyogtam mindezek ellenére. - Szia.. megijesztettél.

Prológus

Sziasztok!

Új BaekYeol szerepezés a láthatáron, szintén Rei-channal :3 Reméljük sokatoknak tetszeni fog majd ^^ Nem is húzom tovább az időt, itt a prológus~

Momo-chan

Prológus~

Baekhyun

Új suli, új kalandok, új barátok, új minden. Izgalmas lesz. Ezzel a gondolattal indultam el az új sulim felé. Szar dolog tavasszal sulit váltani, mivel valószínűleg egy teljesen össze szokott társaságba fogok kerülni. De ez a gondolat nem rémisztett meg. Mindig is társasági ember voltam, hamar tudtam barátokat szerezni. Ez gondolom köszönhető annak, hogy helyes vagyok, vicces vagyok, és olyan hátsóm van, amit bármelyik lány megirigyelne. Ugyan biszex vagyok, ez eddig senkit sem zavart különösebben. Mondjuk, inkább hajlok a fiúk felé. Na de mindegy, a lényeg, hogy egy kicsit izgulok mi lesz az első napomon. Bár péntek van és délután, csak azért megyek be, hogy az utómunkálatokat elvégezzem, azaz beszéljek az igazgatóval és akkor hétfőn kezdhetek is.

Beléptem a suli kapuján és bementem a bazi nagy épületbe. Könnyen megtaláltam az igazgatóit, őszintén szólva nem volt nehéz, jó sok suliba jártam már és mindig hasonló helyen vannak az igazgatók. Hm, kíváncsi vagyok miért.

Az igazgató kedvesen fogadott és elmondott mindent, amit tudnom kellett. Azt mondta, hogy az ajtó másik oldalán az egyik osztálytársam fog várni arra, hogy kimenjek és körbevezessen. Megköszöntem az igazgatónak és kimentem. Tényleg volt ott egy fiú, aki látszólag várt valakire.

- Csá, te vagy, aki körbe fog vezetni? - vigyorogtam rá. Kicsit magasabb volt nálam, de nem sokkal, szív alakú ajkakkal, kerek szemekkel és dús fekete hajjal.

- Igen, Kyungsoo vagyok, de hívhatsz D.O-nak is vagy, ahogy akarsz... - mondta a fiú mindenfajta mosolygás nélkül.

- Okés akkor vagy Kyungie-nak vagy Soo-nak foglak hívni. - bólintottam határozottan. - Na menjünk, ma még haza is akarok jutni. - Kyungsoo bólintott és elkezdett sétálni, én a nyomában. Megmutatott mindent és elmondta mi micsoda. Mikor a tornateremhez értünk megálltunk a nyitott ajtóban.

- Most épp kosáredzés van, de egy picit bemehetünk, hogy körülnézz, viszont nem zavarhatod a játékosokat, oké? - mondta Kyungsoo.

- Okés, nem fogom. - bólintottam és beléptünk a tornaterembe. Elég nagy volt. A kosarasok épp nagyban edzettek hallani lehetett cipőjük csikorgását a padlón és kiabálásukat is. Akaratlanul is elkezdtem lecsekkolni az itteni fiúkat. Egy magas, helyes srácon megakadt a tekintetem.

- Hé, Soo! - böktem oldalba Kyungsoot. - Az ott ki? - mutattam a fejemmel a potenciális kiszemeltem felé.

- Park Chanyeol, a suli egyik legnépszerűbb diákja. És van barátnője, csak mondom, hogy ne reménykedj feleslegesen. – vigyorogva vállon veregetett és kiment az ajtón. Még egy utolsó pillantást vetettem Chanyeolra. Barátnő, huh? Nem sokáig. Elmosolyodtam és kisétáltam az ajtón.